¹Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és ezt mondták:
– Ki a legnagyobb a mennyek országában?

²Odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította,

³és ezt mondta:
– Bizony, mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.

⁴Aki tehát olyan jelentéktelenné lesz, mint ez a kisgyermek, az a legnagyobb a mennyek országában.

⁵És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, engem fogad be.

⁶De ha valaki akár csak egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, bűnre visz, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyére vetik.

⁷Jaj a világnak a bűnre vezető alkalmak miatt! Elkerülhetetlen, hogy bűnre vezető alkalmak adódjanak, de jaj annak az embernek, aki a bűnre vezető alkalmat okozza!

⁸Ha a kezed vagy a lábad bűnre visz, vágd le, és dobd el magadtól! Jobb neked csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint ha két kézzel vagy két lábbal az örök tűzre vetnek.

⁹Ha pedig a szemed bűnre visz, vájd ki, és dobd el magadtól! Jobb neked fél szemmel bemenned az életre, mint ha két szemmel a gyehenna tüzére vetnek.

¹⁰Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik szüntelenül látják a mennyben mennyei Atyám arcát! [

¹¹[]

¹²Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és egy eltéved közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy el megkeresni az eltévedtet?

¹³És ha megtalálja, bizony, mondom nektek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el.

¹⁴Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.

¹⁵Ha testvéred vétkezik ellened, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt! Ha hallgat rád, megnyerted testvéred.

¹⁶Ha nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást!

¹⁷Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek! Ha a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt!

¹⁸Bizony, mondom nektek, amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, és amit feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.

¹⁹Bizony, mondom nektek azt is, ha közületek a földön ketten egyetértenek mindabban, amit kérnek, mennyei Atyám mind megadja azt nekik.

²⁰Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.

²¹Akkor odament hozzá Péter, és ezt mondta neki:
– Uram, hányszor vétkezhet ellenem testvérem úgy, hogy én megbocsássak neki? Hétszer?

²²Jézus ezt mondta neki:
– Nem hétszer, mondom neked, hanem hetvenszer hétszer!

²³Hasonló ugyanis a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival.

²⁴Amikor hozzákezdett, eléje vittek egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa.

²⁵Mivel nem volt miből fizetnie, az úr megparancsolta, hogy adóssága törlesztésére adják el őt, a feleségét, a gyermekeit és mindenét, amije van.

²⁶A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: „Légy türelemmel irántam, és mindent visszafizetek neked.”

²⁷Az úr pedig megszánta a szolgát. Elbocsátotta, és elengedte az adósságát.

²⁸Amikor azonban ez a szolga kiment, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta és fojtogatni kezdte, s ezt mondta neki: „Fizesd meg, amivel tartozol!”

²⁹Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: „Légy türelemmel irántam, és mindent visszafizetek neked.”

³⁰De az nem engedett, hanem elment, és börtönbe vettette, amíg meg nem fizeti tartozását.

³¹Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon elszomorodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt.

³²Akkor ura magához hívatta, és így szólt hozzá: „Gonosz szolga, minden tartozásodat elengedtem, mivel könyörögtél nekem.

³³Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?”

³⁴Ekkor ura haragra lobbant, és átadta őt a börtönőröknek, amíg vissza nem fizeti az egész tartozást.

³⁵Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha szívből meg nem bocsátotok egymásnak.